Egy kiscica kalandjai

(Milena Lukesová - Helena Zmatliková)

Halkan, nem kell ijeszteni,

kiscica ez: ci-ci-ci-ci!

Jól megbújik a kosárban,

milyen helyes kiscicánk van.

Már nézeget, jaj, kiugrik!

Kint a mezőn fűbe bújik.

A tulipán, de csodaszép,

pöttyök díszítik levelét.

"Dehogy pöttyös a levelem,

tiszta zöld az, így nevelem.

A pöttyök rajta katicák,

a harmatot rajtam isszák."

Nézd a libát, megnőtt nagyra,

úszik a sok szép pitypangba.

A kiscica nem ismeri,

megszagolni nem is meri.

Aztán nekibátorodik,

sárga szirmok közé bújik.

"Vidáman szállnak a lepkék,

szállni én is de szeretnék.

Nincsen szárnyam, ó, látjátok,

szárnyatok kölcsönadjátok."

"Nem adhatjuk, járj csak gyalog,

a százszorszép is itt ragyog."

Telefon csöng? Ilyen csodát!

Csönget a kék harangvirág.

"Itt a cica. Halló! Halló!

Indul már a szöcske-váltó?"

"Halló! Itt a nagy zöld szöcske.

Hárman futnak még a körbe."

Magasba néz fel a cica.

"A felhőkig érsz, almafa?"

Az almafa meg így susog:

"Nem felhők, virágok azok."

"Tarkák, mint én; seregélyek,

nem vagyunk mi tán testvérek?"

"Szép fa, mi a te neved, mondd!"

"Nyírfa vagyok" - susog a lomb."

"Fehér törzsed honnan kaptad?"

"Hajnalonként harmat mosdat."

"Én meg kicsi zöld gyík vagyok,

veled is eljátszogatok."

Félelmetes nagy az erdő.

"Mért fenyegetsz, zúgó fenyő?"

A kismókus karon fogja,

erre menjünk - bátorítja.

A szamóca meg ránevet:

"Gyere máskor is, ha lehet!"

A kiscica jól kifáradt,

kiskosárban talál ágyat.

Csönd, csönd! - hunyva már a szeme.

Holnap újra szól a mese.

Forrás(http://www.macskarozi.eoldal.hu/cikkek/cicas-mesek/egy-kiscica-kalandjai.html)