A macskacicó

(Nagy Andrásné)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már mind házasodnivalók voltak.


Azt mondta az apjuk, hogy házasodjanak meg.Fellökött a levegõbe három pálcát, minden fiúnak a részére egyet, és azt mondta, kinek amerre esik a pálcája, arra kell menni nõsülni.
A nagyobbik fiúnak a grófkisasszonyok felé hullott a pálcája, a középsõ fiúnak a bárókisasszonyok felé, a legkisebb fiúé pedig egy sûrû erdõ felé hullott.
El is indultak a fiúk, de a kisebbik nagyon búsult. Azon gondolkozott, hogyan tud õ menyasszonyt kapni az erdõben.
Ahogy ment, mendegélt az erdõben, talált egy kis macskacicót. A macskacicó folyton nyávogott utána. Azt mondja a királyfi:
- Felséges királyapám azt tanácsolta, hogy errefele jöjjek házasodni, de én itt nem találok leányt.
Azt mondja a macskacicó:
- Ne búsulj, én elmegyek tehozzád!
Addig nem tudott a királyfi hazamenni, amíg meg nem ígérte, hogy feleségül veszi a cicát.
A másik két testvére már otthon volt. Azok örültek, mert szép menyasszonyt kaptak. Az apjuk kérdezte sorra, hogy kinek milyen a menyasszonya. A legnagyobbik mondta, hogy az övé grófkisasszony, a közbülsõ mondta, hogy az övé bárókisasszony, a legkisebb azt mondta, hogy majd meglátják.
Na, akkor a király azt parancsolta, hogy menjen el minden võlegény a menyasszonyához, és hozzon egy szép virágcsokrot.
A két nagyobbik fiú örömmel ment a menyasszonyához, de a kisebbik nagyon búsult.
Mikor odaérkezett az erdõ szélére, a cicó már várta. Látta, hogy nagyon búsul. Azt mondja neki:
- Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám! Mondd meg, miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, mikor felséges királyapám azt parancsolta, hogy mindenik võlegény vigyen a menyasszonyától egy virágcsokrot. Hát én a macskacicótól hogy vigyek?
- Ne búsulj, csak feküdj le és aludj - mondta a cicó.
Akkor megkapart egy nagy odvas fát, és sok kis macskacicó jött elõ. Egyik cicó ezüstvirágot hozott, a másik aranyvirágot, a harmadik gyémántvirágot, s a menyasszony összeillesztgette mind egy csokorba.
A másik két királyfi már otthon volt, a kicsi késõre ért haza. A király azt mondta, hogy nagyon szép a csokor, mindeniké nagyon szép, de a legkisebbé a legszebb.
Kérdezték, hogy mondja meg már, ki a menyasszonya, de csak azt felelte, hogy majd meglátják.
Telt-múlt az idõ, egy hét múlva újra azt parancsolta a király, hogy menjen mindenik a menyasszonyához és hozzon egy kendõt.
Elmentek a királyfiak, a két nagyobb nagy örömmel, de a kisebbik csak nagyon búsult. Mikor odaért az erdõ szélére, a cicó már várta. Azt mondja:
- Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám. Mondd meg, miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, mikor most kendõt kell vigyek a menyasszonyomtól. Hát a cicó nem tud szõni.
- Ne búsulj, csak feküdj le és aludj.
Megint megkaparta az odvas fát, elõjöttek a kis cicók. Egyik aranyszálat, a másik ezüstszálat, a harmadik gyémántszálat hozott. A menyasszony megszõtte.
Amikor hazaérkeztek, a király megnézte a kendõt. A két nagyobbik fiúnak azt mondta, hogy hát szép, szép a kendõ, amit hoztak, de a legkisebbnek azt mondta, hogy ez nagyon szép.
- Mondd meg: ki a menyasszonyod?
- Majd meglátjátok!

Megint telt az idõ. Nemsokára a király azt mondta, hogy most már hozza el mindenik a menyasszonyát. A két nagyobbik örvendezve ment a menyasszonyáért, de a legkisebb most már igazán nagyon búsult. Arra gondolt: hogyan vigye õ a macskacicót haza? Még eddig minden megvolt, ami szükséges, de most már nincs mit tenni, csak be kell mutatni.
A macskacicó ott várta az erdõszélen. Megint azt mondja neki:
- Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám! Mondd, miért búsulsz?
- Hogyne búsulnék, mikor felséges királyapám azt parancsolta, hogy mindenik vigye haza a menyasszonyát. Én téged, cicót, hogy vigyelek?
- Ne búsulj, csak feküdj le és aludj!
A királyfi gondolta, hogy most nem alszik el, de csak nem tudott magának parancsolni, és csak elaludt.
Amikor felébredt, egy gyönyörű szép királyi palotában ébredt fel, és egy nagyon szép királykisasszony volt mellette. Azt se tudta, hogy mit csináljon! Nagyon meg volt ijedve. De a királykisasszony azt mondta neki, hogy ne búsuljon, mert õ az, akit macskacicó képében megkért, de õ el van átkozva, hogy addig mindig macskacicó legyen, amíg valaki meg nem kéri macskacicó képében.
- Macskacicó voltam, most te megkértél, és visszaváltoztam királykisasszonynak.
Voltak ott a királyi palotában inasok, kocsisok, szobalányok, gyönyörű szép hintók, lovak. Beült a királyfi a királykisasszonnyal a hintóba, tizenkét ló húzta. Így mentek hazafelé.
Mikor hazaértek, már odahaza állott a lakodalom a legjavában. Mikor észrevették az õrök, hogy jönnek, a királynak hírt adtak, hogy jön más országból a király vendégségbe.
Mikor odaérkeztek, akkor látta a király, hogy az az õ fia és a menyasszonya. Nagyon csodálkoztak, hogy soha nem mondta meg, hogy az õ menyasszonya kicsoda. De ez a menyasszony volt a legeslegszebb.
Megtartották a lakodalmat. Incidától Boncidáig ért a vége. Itt a mese vége!
Forrás(http://cats.uw.hu/mese.htm)