Papucsok

(Ela Peroci)

Kisfaluban kicsik a házak, mind fehér, a tetõk pirosak, az ablakok zöldek. Az udvarok tisztára söpörve, az út is tiszta.
Minden házban van kisgyerek, mind papucsban jár, pirosban, kékben, zöldben.
Kisfalu nagyon rendes kis falu, csak a gyerekek rendetlenek. Amikor este aludni mennek, egyik sem teszi a helyére a papucsát. Másnap reggel aztán kereshetik az asztal alatt, a kemence mögött, apa kabátzsebében. Keresik, de nem találják.
Egy reggel, mikor már az egész falu a meleg kávé édes illatával teli, Jancsi hiába kereste a papucsát.
- Anya, hol a papucsom? - kérdezte.
- Miért nem tetted a helyére? - felelte anya. - Látod, most elvitte a cica.
Ugyanígy járt a Sári is a szomszédban, Tini két házzal arrébb, Toncsi a szemközti házban. Ezen a reggelen Kisfaluban minden rendetlen gyerek papucsát elvitte a cica.
A gyerekek mezítláb reggeliztek, és reggeli után nem szaladhattak ki az udvarra, mert még hûvös volt odakint, és mezítláb megfáztak volna.
Késõbb kisütött a nap, felmelegedett az idõ, a gyerekek mezítláb, tarka ruháikban kiszaladtak az útra.
- Hol a papucsod? Hol a papucsod? - kérdezgették egymást.
- Elvitte a cica.
- Az enyémet is!
- Az enyémet is! - felelgették.
- Hol lakik a cica? - kérdezte valamelyik.
- Menjünk, keressük meg a cica házát! - kiáltotta Jancsi.
Ennek mindnyájan megörültek, s azon nyomban el is indultak.
Az erdõ közepén egy fehérre meszelt, piros tetõs házacskát találtak. Az ajtón tábla:

MIRCI CICA CIPÉSZ

Mirci meghallotta a gyerekek hangját, és ajtót nyitott.
- Mit kívántok, gyerekek?
- A papucsainkat. Add vissza, kérlek, a papucsainkat - kérlelték.
Mirci kinyitotta az ajtót, és betessékelte õket. A falakon polcok, a polcokon papucsok, pirosak, zöldek, kékek, az egész falu minden gyerekének papucsa. És milyen szép rendben! Úgy sorakoztak egymás mellett, mint a katonák!
- Keresse meg mindegyik a magáét - szólt Mirci.
Ez bizony nem volt könnyû. A papucsok tiszták voltak, megfoltozva, megvarrva, rendbe téve mind. A gyerekek alig ismertek rájuk. De azért elõbb-utóbb mindegyik megtalálta a magáét, csak a legkisebb, Bogyóka nem.
- Ha meg nem leled, mezítláb mész haza - szólt rá Mirci.
Bogyóka elpityeredett, a lába fázott. Az õ papucsa elnyûtt volt, rongyos, a polcon meg csupa szépen rendbe szedett papucs maradt.
- Megfázom - panaszkodott a kisfiú a cicának.
- Te vagy a legkisebb, de a legrendetlenebb is - szidta össze a cica -, de valóban megfáznál, ha mezítláb mennél haza - enyhült meg aztán, és elõhozta Bogyóka papucsát. Mire leesik a hó, újat varrok neked - ígérte.
Meghallották ezt a többiek is. Visszaszaladtak, és kérték Mircit:
- Nekem is!
- Nekem is!
- Varrok nektek is - intett nekik Mirci, s azzal becsukta az ajtót. Az ablaküvegen át nézte, amint a tarka ruhás, piros, kék, zöld papucsos gyerekek hazafelé indultak. Leghátul Bogyóka botladozott.
Esik már a hó. Itt a tél. Mirci cica varrja már az új papucsokat. Pirosakat, zöldeket, kékeket. Mindet nyusziprémmel béleli, hogy jó meleg legyen, és meg ne fázzanak benne a gyerekek.
Mit gondoltok, helyre teszik-e ezután a papucsaikat, mielõtt este aludni mennek?

Forrás(http://cats.uw.hu/mese.htm)